Nillili Mambo.. or not?

Zico:

Az életem nem úgy alakult, ahogy én azt korábban elterveztem. Még egyetemre jártam, mikor magával ragadott a bűnözés. Mindent arra tettem fel, nem számított, mik lesznek a következmények, a sulit is otthagytam. Amint mindent kitanultam, otthagytam korábbi tanáromat, majd saját csapatot alkottam magam köré. Jó srácok mind a hatan, tudom, hogy bármiben számíthatok rájuk.

Így volt ez akkor is, mikor ma valami olyan dolog történt, amire legvadabb álmaimban sem mertem volna gondolni. Sosem hittem volna, hogy valaha Fortuna a kegyeibe fogad,de mégis megtörtént.

Nagyban tettem a megszokott semmit, mikor beállított két öltönyös pasi egy táskával, melyben két hatalmas gyémánt volt. Egyből felkeltette az érdeklődésemet a táska tartalma, így mikor elmentek, magamhoz vettem, majd ahogy tudtam, elrohantam a srácokhoz.

-          Taeil!  - rohantam a csapatom legidősebbje felé, akit egy árusnál kaptam el. – Van valami, amit szerintem neked is látnod kell. – álltam meg előtte, majd a kezébe nyomtam frissen szerzett zsákmányomat. Egyből levágta az asztalra, nagy nehezen kinyitottuk, és meglátta azt, ami engem is teljesen elvarázsolt ott, abban a kicsiny helyiségben.

-          Zico bazd.. honnan a francból szerezted ezt? – akadt ki, majd mindketten rohanni kezdtünk, amint megláttuk, hogy a korábbi öltönyösök üldöznek.

-          Tőlük – mutogattam hátam mögé, miközben kezünkben mentettük a táskát.

Ahogy menekültünk, szembe jött velünk P.O. és U-Kwon, akiket szintén üldözött két másik fickó, így immár velük kiegészülve mentettük az irhánkat, és fogalmunk nem volt, mit követett el a másik duó.

-          Egyszerűbb lesz, ha szétválunk. P.O, Kwonnie, Taeil, ti menjetek Kyung-hoz, én összeszedem Jaehyo-t. Ha mindenki megvan, akkor találkozunk a szökőkútnál.  – mondtam nekik, mire azonnal meg is iramodtak és el is rohantak.

Nekem sem kellett több, rohantam egyenesn Jaehyo-hoz. Illetve, csak oda, ahol sejtéseim szerint tartózkodni szokott ebben az időben a csapat nőcsábásza.

Igazam is lett, valóban a bárban ült, és egy újabb nőt kábított épp.  Nem zavartattam magam, felrángtattam a srácot, majd a kezébe nyomtam a táskát.

-          Oh, elnézést kisasszony, de ez fontos. – szóltam a nőnek, majd én is elhúztam a csíkot, hisz követtek. Én egyenesn a találkahely felé vettem az irányt, hisz már nem az én kezemben volt az, ami az öltönyösöket izgatja, hanem a szépfiúnál. Míg rohantam, útközben Kwonie-ba botlottam, így vele együtt rohantunk a találkahelyre.

Kyung:

 Soha nem hittem volna, hogy P.O és Kwon pont akkor talál meg, mikor épp egy csirkét próbálok megsütni, de sajnos ma megtették.

-          Kyung, vedd ezt el, és ne add oda senkinek. – mondta a legfiatalabb, majd a kezembe nyomott egy táskát, és elrohant, nyomában a banda két másik tagjával. Nem sokkal később megjelent két fegyveres fickó is, így jobbnak láttam, ha hátam mögé rejtem az imént kapott táskát. Persze, ezt ők nem vették észre, így engem otthagyva, a többiek nyomába eredtek.

-          Csirekee~ tudom, hogy nem szeretsz, de most megsütlek. - tettem le a rám bízott valamit az asztalra, és szegény állatot kezdtem kergetni egy serpenyővel, de a szemét megszökött, így letehettem ama ötletemről, hogy még ma a serpenyőben fog sülni.

Mivel jobb dolgom nem volt, fogtam magam, kezembe vettem a cuccot, majd B-Bomb lakása felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón, majd megjelent Jaehyo is, kezében egy az enyémhez hasonló bőrönddel. De alig telt el pár perc, és megjöttek az üldözők is.

-          Menjetek, majd én feltartom őket. – vette ki fegyverét Minhyuk, majd amíg mi elinaltunk, feltartotta a fickókat.

Az utcán rohanva Jaehyo eszébe jutott valami, hogy merre is kellene menni, így arra indulunk.

-          Kyung, szerintem ezt vissza kellene adni Zico-nak. Nem akarok belekeveredni, akármit is követett el. Biztos, hogy a szökőkútnál van – indult meg arra, én meg követem.

-          De nyakig benne vagyunk… Ha Minhyuk nincs, akkor mi sem lennénk, tuti szétszedtek volna azok ketten.  – emlékeztettem, mire csak hümmögött, de én követtem.

Zico:

Nem sokkal később már ott is voltunk, de alig percekkel utánunk beestek a többiek. Minhyuk arca tele volt sebekkel, amire persze egyből kérdőre is vontam.

-          B-Bomb, azokat hogy sikerült?  - mutogattam az arcára.

-          Mentettem Kyung-ot meg Jaehyo-t két öltönyös pacáktól. De a stuki nem volt töltve, így gondoltak egyet és addig vertek, míg ide nem jöttem. De mi is az, ami miatt átkergettek a fél városon?

-          Drága vezetőnk – mutatott rám Taeil – ellopott két hatalmas gyémántot azoktól a fickóktól.  – fejezte be mondanivalóját. A gyémánt szóra mindannyiuk szeme felcsillant, így azonnal látni is akarták szerzeményeimet.

Odasétáltam a táskához, majd kinyitottam, de nem azt találtam, amire számítottam.

-          Ez üres baszki. Melyik marhának sikerült elhagynia mégis? – kezdtem szidni a bandát. Szerettem őket, de ez akkor is felbosszantott.

Kyung persze egyből okoskodott, de mivel alapból ideges voltam, nem reagáltam le valami jól. Kikaptam a kezében szorongatott fegyvert, majd elindultam felé.

-          Ez nem volt jó ötlet.  – szólt Jaehyo, majd elráncigálta onnan, Kwonnie meg velük tartott.

-          Zico, állj le. Teljesen megzakkantál, vagy mi? – szólalt meg a másik oldalt hirtelen B-Bomb, mire most őt vettem üldözőbe. Persze, menekültek is, mint a nyulak, amerre láttak.

**********

Az volt az utolsó alkalom, hogy valami ehhez hasonlót követtem el, hisz féltettem a seggemet, így egy életre elegem lett abból az útból, amin eddig jártam és ebben szerencsére a srácok is követtek.

-          Oh, Jiho-hyung, kérhetek valamit? – nézett rám a legfiatalabb. – Soha többé ne közelíts felém fegyverrel, még akkor se, ha nincs megtöltve.

-          Nem fogok, hisz abbahagytuk. De ha itt tartunk, titeket aznap miért akartak szitává lőni?  - kérdeztem, hisz ez az óta sem hagyott nyugodni.

-          Izéé… póker. Csaltunk, nyertünk, sokat.. majd lebuktunk. - nevettek fel Kwonnie-val, majd hirtelen elhallgattak, mikor meglátták arcomat.

-          Hogy lehettetek ekkora szerencsétlenek, hah? Aish, ha csaltok, legalább tegyétek rendesen.  – vigyorogtam rájuk, majd a bár felé vettük az irányt.

Onnantól kezdve nem gondoltunk korábbi életünkre, ahogy lehetett, jó útra tértünk. Minden, ami ahhoz kötött, eldobtunk.

Ismét visszamentem az egyetemre, ahogy a srácok is, de a bandát nem oszlattuk fel, hisz megszoktuk egymás fejét. Sok minden változott meg, de nem bánom, hisz azokkal vagyok, akik valóban fontosak nekem, vagyis a Block B-vel és ez többé nem változik. 

True Love

Hiába ünnepelte a VIXX a második születésnapját, nem minden tag tudta teljesen átadni magát a buli hangulatnak. Ravin látszott, hogy teljesen máshol járnak a gondolatai, amit Hongbin észre is vett.

-          Te Ravi, mi a franc van veled? Buli van, te meg itt ülsz a sarokban és bambulsz ki a fejedből.  – kezdte a fiatalabb, majd a rapper kezébe nyomott egy alkohollal teli koktélt.

A másik nem válaszolt, csak elvette a felé nyújtott poharat és azzal a lendülettel le is küldte az egészet. Ennek köszönhetően egész éjjel nem is gondolt arra, mi nyugtalanította.

Reggel, mikor ébredezett a másnapos társaság, akkor vett észre valamit illetve valakit maga mellett.

-          Mi a búbánat történt itt?  - kérdezte magától –Jah persze, buliztunk. De alig hogy megválaszolta a saját kérdését, látta, hogy nem sokkal előtte Hyuk valamin nagyon jól szórakozik. Na, a rappernek se kellett több, egyből megnézte mi olyan mókás.

Hyuk kezében a mobilja volt, amin szemmel láthatólag a tegnapi buliról készült videót nézte. Ravi is jól szórakozott a vidin, teljesen addig, míg meg nem látta saját magát.

-           Cha Hakyeoonn~  én sze.. izééé .. szeretleeeek – mondta a vidin, majd a következő jelenetben már az volt látható, ahogy elvezeti N-t egy  másik szobába… és itt vége lett.

-          Hyuk, azonnal töröld le és NE mond el senkinek, pláne a leadernek.   – mondta a rapper a legfiatalabbnak.

Ekkor eszébe jutott, hogy mi volt ezután, és mi nyomta a lelkét tegnap.  Amíg ezen gondolkodott, kiment a konyhába hogy kávét csináljon. De alig ért ki, látta, hogy aki mellette feküdt megmozdult, és nem volt más, mint a vidiben is emlegetett Hakyeon. Szegényen látszott, hogy másnapos, de nem nagyon érdekelte, ugyanis egyből a konyha és Ravi felé vette az irányt.

-          Hyung, jó reggelt. Kérsz kávét, épp most főztem – köszönt a fiatalabb

-          ’Reggelt. Izéé, mintha mondtál volna valamit tegnap, és utána elvonszoltál valahova.. csak épp nem emlékszem…  - mondta Hakyeon és elvette a rapper kávéját.

-          Én emlékszem. És ha kell, elismétlem annyiszor, ahányszor akarod. Hyung, azt hiszem, szeretlek.  – mondta nemes egyszerűséggel.

Szegény leader erre a kijelentésre hirtelen meg sem tudott szólalni, csak meredten bambult maga elé.

-          Wonshik... én… azt hiszem, én is – mondta – de vajon mi volt, amit tegnap csináltunk?

-          Nah látod, erre nem emlékszem, de tippem az van

-          Én tudom, én tudooom~ - jelent meg ismét a maknae.

-          Miiii? – kérdezte kórusban a másik kettő.

Hyuk nem mondta meg, inkább megmutatta a videót, majd otthagyta a NaVi párost. 

Nem sokkal később már mindenki fent volt, megitta a maga koffeinadagját és készen álltak az indulásra, de ekkor hirtelen megszólalt a leader.

-          Ravi és én tegnap este rájöttünk valamire, és szeretnénk, ha ti is tudnátok. Szeretjük egymást és mától hivatalosan is létezik a NaVi párosítás, nem csak a rajongók ficieiben, képzeletében és fanartjaikon. – mondta, majd megcsókolta Ravit.

Miután N megtette bejelentését, elindultak, hogy teljesítsék az aznapra kiírt feladatokat, de immár egy párocska is erősítette soraikat.

Rainbow tears (ten stories about Kris and Lay's love)

2PM – HEARTBEAT

Yixing nem tudta, mi vár majd rá Koreában, de abban biztos volt, hogy semmit nem bánt meg. Fura volt mindent otthagynia, de nem akarta elszalasztani mindazt, amit az élet kínált neki. Mikor először lépett be ahhoz a kiadóhoz, ahol a hátralevő időszakot tölteni fogja, egyből meglátott egy magas, kínai srácot, kinek láttán szíve egyre hevesebben kezdett verni. Mikor először beszéltek, meglepte a másik kedvessége, kisugárzása, magassága pedig kifejezetten tetszett neki.
 - Szia. Zhang Yixing vagyok. - mutatkozott be félénken, mikor rávette magát a közeledésre.
 - Oh, én Wu Yi Fan.  – mosolyodott el a másik, mire Xingie szíve ismét hatalmasat dobbant.

100% - BEAT

Egy sötét, esős nap volt, mikor Kris bevallott mindent, mit Lay iránt érez. Egyik srác sem gondolta volna, hogy egymásban találják meg a szerelmet, de valami megmagyarázhatatlan ok miatt mégis így történt. Szerencsére a többiek sem néztek rossz szemmel rájuk, hisz nem ők lettek az egyetlen páros időközben a csapatban, így mindenki tiszteletben tartotta a másik magánéletét és őrizték a titkát. Sok hónap telt el ama esős nap óta, de Lay és Kris azóta minden zivataros napon kint sétálnak és visszaemlékeznek arra a napra, mikor összejöttek.

B.A.P – 1004 (ANGEL)

Kris csak meredten nézte a próbateremben még mindig gyakorló táncosukat, aki teljesen elvette az eszét. Olyan volt számára, mint egy angyal, aki csak miatta szállt le a földre. Yixing mindig is tudta, hogy a csapat vezetője ott marad még próbák után, hogy figyelje, de nagyon is örült neki, hisz kedvelte, sokkal jobban, mint a többieket. Az egyik ilyen nap azonban valami történt: Kris nem csak figyelte Lay-t, hanem bement hozzá és be is állt mellé, ezzel megszépítve mindkettejük napját.

BLOCK B – FREEZE

Már a koncert vége felé közeledtek, mikor Lay szólója következett. Kialudtak a fények, a táncos kisétált, megállt a helyén, majd belekezdett szólójába. Yifan csak meredten figyelte szerelme minden egyes mozdulatát, melyek az első pillanattól fogva elbűvölték és megbabonázták. Annyira belefeledkezett gondolataiba, hogy csak Yixing hangja rángatta vissza a valóságba, mikor produkciója végén lejött a színpadról, maga után húzva a bamba kedvesét.

DBSK – HUG

-          Kérlek, ne menj el. Mindennél jobban szeretlek, ne tedd ezt! – ölelte magához sírva párját Lay.

-          Nem tehetek mást. El fogok menni, de nem ma és sajnálom.   – mondta Kris, miközben egyre szorosabban ölelte az alacsonyabbat.

Egy percre se váltak el egymástól, csak ölelték egymást, majd sírva ugyan, de mindkettőjüknek sikerült elaludni. Reggel Xing csak egy levelet talált szerelme helyett, melyben ismét elmondta, miért kell mennie, és hogy mindennél jobban szereti. Lay sírva ölelte a papírdarabot is, mint korábban szerelmét, melyet az óta is magánál őriz.

BTOB – THRILLER

Halloween éjszakája érte el Szöult, így az EXO tagok is kivették részüket a partiból, melyet a kiadó szervezett. Mindenki a legijesztőbb, legdurvább jelmezt akarta kitalálni, de nem sok ötlet volt.
 - Wah, Xingie,nincs semmi ötletem. – hallatszott Kris hangja, mire kedvese egyből mellette termett.
 - Mivel alapból fehér vagy, leszel vámpír, én meg a kis zombi szolgád. – nevetett, majd mindkettőjüknek keresett cuccokat, kedvesét meg kifestette és így indultak a többiek után. Furcsa, mégis ijesztő párost alkottak, hisz nem igen lehet zombit vámpír mellett látni.

EXO-M – OVERDOSE

Újabb comeback, újabb éjszakába nyúló próbák. Most is ez várt a csapatra, de ez az időszak különösen Kris számára volt megterhelő, hisz olyan gondoltatok keringtek fejében, melyekről senki nem is tudott, de jobb is volt ez így. Nem akart senkinek sem bajt okozni, így megvárta, míg elkezdődnek az új szám promói, és majd akkor lép. Tudta, mindenkinek fájni fog, de legjobban attól félt, hogy Lay teljesen összetörik majd távozása után. Ez volt az, mely idáig itt tartotta: a Yixing iránt érzett, feltétlen, igaz szerelem, melyben teljesen elveszett. Olyan volt, mint egy túladagolásban szenvedő drogos.. pont, mint a számuk címében.

JAY PARK – SEX TRIP

Az éjszaka csendes volt, de egy szobából halk hangok szűrődtek ki.

-          Yifan.. én még nem állok erre készen – mondta halkan Lay, hogy ne zavarjon senkit.

-          Tudod, hogy mennyire szeretlek. Nem kell semmi, csak mi ketten. – mosolygott az idősebb – Fantasztikus utazás ez, ahova csak mi kellünk, hagyd megtörténni ma éjjel. – győzködte szerelmét, mire a másik megadta magát és egy fantasztikus éjszakát töltöttek együtt, mely az első alkalom volt kettőjük között.

FT ISLAND  - MEMORY

Már egy éve annak, hogy Yifan elhagyta az EXO-t, Koreát és vele együtt szerelmét is, ki az óta csak még jobban magába fordulva éli életét.

-          Hyung, minden rendben? – kérdezte SeHun.

-          Uhum. – felelte a megszólított, majd visszavonult szobájába, elővette közös képeiket, majd az emlékeibe feledkezett. Gondolataiból egy hang zavarta fel, miszerint lassan indulnia kellene próbára. Nehezen ugyan, de egy időre elengedte emlékeit, és a többiek után ment. 

Mikor csókolsz meg végre? 4. Fejezet

Amikor a csapat beért a kórházba, én már a műtőben voltam, a gerincem ripityára tört, csavarokat kellett elhelyezni, hogy rendbe tudjon jönni és még gipszet is kaptam, hogy ne mozduljanak el a csavarok, ha mozgok. A lábamat megint be kellett gipszelni, a kezemet is és agyrázkódásom is volt, pluszba még kaptam 4 zacskó vért a műtét alatt. Tao a műtő előtt sírt, a többiek nem győzték vígasztalni.

- Tao, kérlek nyugodj meg, nem lesz semmi baj, Kris erős, rendbe fog jönni, hidd el!- vigasztalta Sehun.

- Azt és is tudom, de ez az egész az én hibám, ha nem veszünk össze olyan csúnyán, akkor nincs ez és most nem lennénk itt!- ordított Tao anyanyelvén, miközben a műtő előtt sírt Sehun vállára borulva.

- Min vesztetek össze olyan csúnyán ami miatt át kellett mennem szólni, hogy halkabban?- kérdezte Xiumin a hátát simogatva.

- Nehéz erről beszélnem!- szipogott, miközben könnyeit törölgette- Arról van szó, hogy együtt vagyunk de nem engedtem, hogy megcsókoljon és most álmomban megtette, én meg felriadtam rá, nagyon kiakadtam Krisre ez miatt, összevesztünk, elment és most itt vagyunk! Kris a műtőben, én meg nem tehetek semmit, csak várom a csodát, ami nem jön!- szipogott tovább az én kis pandám.

- Te jóságos úr isten Tao, miért nem engedted neki?- kérdezte aggódva Baekhyun.

- Azt majd csak akkor, ha Kris kijött onnan és felébred, erről neki is tudnia kell!- mutatott a műtő ajtajára.

- Mi van akkor, ha nem ébred fel?- kérdezte Suho.

- Akkor titok marad örökre!- válaszolta Tao, még mindig szipogva- Mert, ha ő meghal én is megyek utána!

- Tao necsináld, ez hülyeség!- ordított vele D. O- Ha megteszed Lay- jel felébresztetlek és én is kinyírlak!

Abban a pillanatban kihoztak a műtőből, Tao egyből odarohant az az orvoshoz és rólam érdeklődött, de csak annyit mondtak, hogy a szerencsén fog múlni minden.

Lil' stories from YunJae's life

SNSD  - I GOT A BOY

Yunho nem hitte volna, hogy élete szerelmét egy férfiban, ráadásul a saját csapattársában találja meg, de még is így történt, hisz ahogy Kim Jae Joong belépett életébe, teljesen elvarázsolta és ez tart már évek óta. Hiába volt Jae az idősebb, mégis ő volt az, kit lányosabb alkattal, arccal áldott meg a sors, ezzel is felkelte Yunho érdeklődését. Mindennek már lassan 2 éve, de szerelmük a mai napig olyan, mint előtte, sőt talán erősebb is. Yunho tudta, hogy egy fantasztikus párja van, és ezt vele is megosztotta.

-          Az enyém vagy, és az is maradsz – suttogta Yunho, miközben épp érkező kedvesét ölelte és csókolta, ahol csak tudta.  – Te vagy a mindenem, és tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek.  – mosolyogott, mire az idősebb becsukta maguk mögött az ajtót, és szerelme karjaiba vetette magát.

BLOCK B – BE THE LIGHT

Egy nap, mely mindent megváltoztatott, hisz eljött a DBSK legelső fellépése. Nem hitték volna, hogy ekkora szeretetet kapnak majd a kiadó idősebb előadóitól, de BoA támogatása nagyon fontos volt nekik.

Ekkor történt valami olyasmi, amire senki nem számított. Yunho a koncert után megragadta csapattársa, Jae Joong kezét, majd elhúzta egy olyan helyre, hol senki nem láthatja őket.

-          Yunho.. mire készülsz? – kérdezte az idősebb.

-          Légy a fény, ki vezet engem – felelte, majd ott, a sötét folyosón megcsókolta szerelmét, akibe az első találkozás óta szeretett.

BTS – BOY IN LUV

Jae Joong mindig is egy csendes, de annál odaadóbb srác volt, egészen addig, míg be nem került az SM Entertainment szárnyai alá. Rengeteg mindent megtapasztalt, sokat szórakozott a többiekkel, de történt valami, ami neki is új volt.

Ahogy meglátta leendő leaderét, szíve egyből hevesebben vert, jelezve hogy érdeklődik iránta. Tudta, hogy fiatalabb nála, de nem izgatta, hisz szíve mélyén arra vágyott, hogy vele legyen, és mindennél jobban szeresse. Ahogy alkalma volt rá, mindig Yunho társaságát kereste, minden percét vele töltötte, de nem vallotta be érzéseit… csak magának.

FT ISLAND – HELLO HELLO

-          Jesszus, Jae. Jól vagy? – kérdezte, Yunho, amint kedvese mellé rohant, mikor a másik elesett.

-          Persze, de segítenél?  - nézett kérlelőn a másik, majd kezét nyújtva hagyta, hogy a leader felsegítse.

Egyből kórházba vitte, ahol kiderült, hogy a térde kificamodott, így hosszú ideig nem fog tudni táncolni, de járni is csak mankóval. 

Hazatértük után mindenki ott segített a csapat Ommájának, ahol tudott, a fellépéseken is ha lehetett megjelent, persze szigorúan csak a leader és az orvosok engedélyével.

 SHINHWA – THIS LOVE

Rengeteg mindent megélt már mindkét srác, de sosem hitték volna, hogy szerelmük ennyi ideig kitart, és hogy mindennél fontosabb lesz nekik a másik. Ez a szerelem volt az, amiért mindketten éltek, melyért küzdöttek, és titkolták hónapokig.

Ez a szerelem volt az, mely másokat is arra késztetett, vallják be érzelmeiket, így egy másik pár is született a bandán belül, és azóta is boldogok.

Nem akartak kiszállni ebből a szerelemből, mi éltette őket, mely az egekig repítette szívüket. Soha nem válnak el egymástól, hisz szerelmük örök…

SUPER JUNIOR – SEXY, FREE & SINGLE

Mióta a JYJ kivált a DBSK-ból, Jae Joong élete nehezebb lett. Hiába volt magányos, azt kellett tettetnie, hogy minden rendben, hogy boldog. Legbelül persze tudta, hogy ez nem igaz, hisz el kellett hagynia azt, ki az életénél is fontosabb volt neki.

Kívül mindenki azt látta, hogy egy sexy, szabad és szingli pasi, de ő tudta, hogy kicsit sem az.. hisz titkolta azt, hogy Jung Yunho élete egyetlen szerelme és értelme. Ha ő nem lehet vele, akkor nem kell más sem.

T-ARA  - SEXY LOVE

-          BooJae, olyan sexy vagy.  – mondta mosolyogva Yunho, miközben arra várt, hogy szerelme végre elkészüljön és elindulhassanak aznapi próbájukra.

-          Nem is.. most keltem és nincs rajtam semmi ruha – mérgelődött az idősebb, miközben szekrényét pakolta kifele. Végül kivett egy fehér felsőt meg egy szürke nadrágot, magára kapta, majd Yunho felé lépett. – Na, így már igen. – állt meg párja előtt, majd mosolyogva figyelte.

-          Tudod, hogy nekem mindenhogy az vagy – állt fel a leader, megcsókolta egyetlen szerelmét, majd kézen fogva léptek ki az ajtón, hogy egy újabb fárasztó nap elé nézzenek.

ZHANG YI XING – TEARS AIRPORT

-          Miért csinálod ezt velem? Miért kell mindent így itt hagynod? – kérdezte sírva Yunho, miközben szerelmét figyelte.

-          Te ezt nem érted.. illetve ha igen, akkor sem teszel semmit. Nem bírom tovább érted? Mennem kell, elég volt. – csukta be Jae Joong az utolsó bőröndöt.  – Szeretlek, de akkor sem tudok maradni.  – állt fel, sírva megölelte kedvesét, majd maga után húzva táskáit, örökre kilépett Jung Yunho életéből és mindabból a fájdalomból, mit eddig átélt.

U-KISS  - QUIT PLAYING

-          Ne szórakozz velem, Kim Jae Joong! – nevetett fel Yunho egy fárasztó táncpróba után. – Képes vagy rá, csak próbálni kell.

-          De nem megy.. nem akarom. Valami más jobban érdekelne, de azt nem kaphatom meg - nézett a fiatalabb szomorúan, majd ismét a táncra figyelt. Tudta, Yunho nem tud neki ellenállni, hisz a maknae elkotyogta álmában.

-          Mi lenne az ami jobban érdekel? – mosolyodott el a leader – Csak nem ez? Tudod, hogy nem szeretem, ha játszadoznak velem – lépett Jae elé, majd megcsókolta a meglepett srácot.

-          Igazából de, pont ezt akartam.. illetve kicsit többet. De nem itt..

B2ST – SHADOW

Yunho élete teljesen sötét lett, mióta Jae Joong elhagyta. Már csak árnyéka önmagának, teljesen ellentétje lett mindannak, mit eddig mutatott.

-          Hyung, minden oké? – kérdezte egy alkalommal a maknae, mikor már nagyon nem bírta nézni,hogy ennyire szenved.

-          Persze. Mi bajom lenne?

-          Tudom, hogy mennyire fáj hogy a srácok elmentek.. nekem is, de kérlek, ne tedd tönkre magad.  – mondta Changmin, majd magára hagyta a síró leadert.

-          Te voltál a fény, mi ragyogott, most már csak egy árnyék vagyok.. – énekelte, miközben a holdat nézte  és kedvesére gondolt.

Mikor csókolsz meg végre? 3. Fejezet

Miközben céltalanul autóztam a sötét és elhagyatott utcán, csak egy- két rendőr járkált az úttesten. Azon gondolkoztam, hogy Tao miért nem engedett közelebb magához. „Lehet, hogy fél egy komolyabb kapcsolattól vagy én rontottam el valamit, talán túl erőszekosan akartam megcsókolni? Nem az lehetettlen, én nem ilyen vagyok !”- ráztam meg a fejem, a gondolatok úgy cikáztak a fejemben, mint a kis kolibri a virágok körül. Fogtam a fejem és végighúztam rajta kezem, hogy egy kicsit magamhoz térjek és elfelejtsem ezt az egészet. Épp megfordultam a kocsival, hogy hazamenjek beszélni Taoval erről az egészről, amikor elvesztettem az eszméletem és az első oszlopnak ami ott volt nekimentem, a kocsi totál károsra tört, úgy kellett feszítővágóval kivágni a kocsi roncsai közül.

- Csoda, ha ezt túléli!- mondta az egyik tűzoltó, aki kivágott a kocsiból és ismét kómába estem.

Arra keltem fel, hogy a mentősök ébreszgetnek a mentőautóban és szól a mentő szirénája.

- Felébredt!- szólalt fel az egyik mentős- Ne, ne uram, ne aludjon vissza!- szólítgatott tovább a mentős, de semmit sem reagáltam, csak lecsuktam a szemem és onnantól kezde se kép, se hang, nem keltem fel.

- Ne, ezt nem hagyhatjuk, hogy egy idol így haljon meg, a bandája nélkül, ilyen súlyos sérülések és kínszenvedések közt!- kiabálta a másik mentős- Gyorsan, még egy zacskó vért ide, nem veszíthetjük el pont most, amikor már majdnem a kórháznál vagyunk!

Amikor beértünk a kórházba felhívták a többieket, hogy megint baleset ért.

Tao volt az első, aki a kocsi felé vette az irányt, úgy ahogy van, köntösben meg szobapapucsban és egyből a kórház felé irányította a sofőrt.

- Kórház, menni most, Kris bent lenni, gyerünk, gyorsan- gyorsan!- hadovált a söfőrnek kínaiul.

- Várj Tao, lassabban és ne az anyanyelveden mond, hanem koreaiul légy szíves!- nyugtatta meg a sofőr Taot.

- Oké!- Tao szusszant egyet- Najó, kezdem előröl. Kris megint kórházban van, be kell enni hozzá, nagyon félek, hogy ezt most nem éli túl!- kicsit hadarva még, félig kínaiul és félig koreaiul magyarázva a sofőrnek.

- Jó rendben, azonnal indulunk!- indította a sofőr a kocsit.

- Várjatok meg minket is!- ordította utánuk Luhan- Mi is jövünk veletek!- mindenki beszállt a kocsiba és elindultak a kórház felé.

Be Human (one shot)

Mikor a WF112-es modell először kinyitotta szemeit egy hideg decemberi reggelen, minden fényes volt.  Lassan pislogott, miközben egy monoton hang jelezte, hogy processzora működik, és egy olyan világba került, ami meg fogja ölni. De ő ezt ekkor még nem tudta. Elfordította fejét és végignézett a szobán; az agya azt jelezte, kell itt lennie valakinek, akit keres. Ki nyitotta ki dobozát?

-          Hihetetlen. – hallotta maga mellől.

WF112 odafordította fejét. A doboznak egy fiatal férfi támaszkodott (korát nem tudjuk), fekete szemekkel és koromfekete hajjal. Kíváncsian nézte a WF112-est, kezével pedig a dobozt szorította.

-          Hello. – köszönt WF112.

A fiatal srácnak elállt a lélegzete, majd közelebb lépett.  – Olyan igazinak tűnsz. Értesz engem?

WF112 bólintott.  – Igen. Én vagyok a tökéletes modell. Semmi nincs, amit ne értenék.

-          Nem tudom, mennyire igaz ez.. de a mandarinod nagyon jó. Tudsz koreaiul is?  - pislogott a srác.

-          Mindent tudok – válaszolt WF112 tökéletes koreai kiejtéssel.

-          Sokkal jobb, mint az enyém – felelte a srác tágra nyílt szemekkel. Tekintete lejjebb tévedt, majd észrevette, hogy WF112 nem visel ruhát.  – Nincs ruhád, vagy valami? Miért küldtek nekem meztelen babát?

A fiú elsietett, be a szobába egy másik olyan helyre, amit nem látott. WF112 csak várt. A nyitott ablakon beáradó szellő elárasztotta a dobozát, de csak bambult, gondolkodott, és csak teste reagált rá. Olyan érzés volt mintha…

Szamárság, gondolta. A reakciója a hőmérséklet változására melegből hidegbe, vagy reakció, melyet egy olyan emberi érzés okozott, mint a félelem. Ezek a szamárságok megállták helyüket a remegéssel is: mikor az egész emberi test hőmérséklete csökken, így próbál hőhöz jutni. Nem érzett „hideget”, vagy hogy nevezték az emberek, de kellemetlen érzés volt. Szintetikus felszínének remegése kezdett fájdalmas lenni számára.

A fiatal srác visszatért „ruhákkal”, és mondta WF112-nek, hogy jöjjön ki a dobozból.

A rengeteg óra alatt, mikor emberi érzésekkel töltötték meg agyát, WF112 megtanulta hogyan kell „viselni” ezeket a „ruhának” nevezett dolgokat. Az emberek szinte mindig viselik, hogy megvédjék magukat a környezeti hatásoktól. A ruhák annyira emberi dolgok. Miután felöltözött, a fiatal srác, feltehetőleg megvásárlója, rá nézett.

-          Hm.. – mondta, miközben állát simogatta – Van.. neved, vagy valami ilyesmi?

-          Név? – WF112 elkezdte keresni az információt agyában, majd megszólalt. –Wu Fan…  A nevem Wu Fan.

-          Wu Fan – mondta a srác – Az én nevem Huang Zi Tao. – hajolt meg.

-          Adhatsz nekem nevet, ha szeretnél.  – mondta Wu Fan, miközben pólóját nézte. – Már a tiéd vagyok.

-          Oh  – mondta Tao. –  Oh persze. Hmm, hogy hívjalak… - kalandozott el tekintete a szoba felé (Wu Fan úgy gondolta, az lehet az ő szobája), majd megállt egy kupac DVD-n. A legfölsőt kezdte nézegetni, majd Wu Fan felé fordult. – Kristen Stewart.. Kris. Kris? Kris.  – mondta.

-          Kris – ismételte Wu Fan, miközben agya megértette az információt. – Az én nevem Kris.

-          Akkor jó, most már Kris vagy. – mosolygott Tao. – Van két neved, így bármelyiket használhatod.

Kris nem nagyon volt biztos benne, tudja mit is jelent ez; felfogása még mindig kezdetleges szinten volt. Tao körbevezette Kris-t a lakásban, elmondta, hogy bármit csinálhat, csak „ne csináljon rendetlenséget.”

-          Rendetlenség – ismételte Kris, miközben az adatbázisában keresett. A zűrzavar egy formája. Káosz. – Nem fogok rendetlenséget csinálni.

-          Akkor jó. – nézett Tao Kris-re.   -  Olyan vagy mintha ember lennél, ha a szemeid nem lennének ilyenek.

-          A szemeim?

-          A fény – magyarázta Tao. – Mindegy. Egy kicsit fura, de minden más rajtad annyira élethű. Azt hiszem, jól fogom érezni veled magamat.

 

Az első két hét alatt, mióta új tulajdonosával lakott, Kris megtanulta, hogy Tao csak egy féleképpen néz rá. Ő egy baba; egyfajta játékszer, valami olyan, amit felvesznek és leraknak, mikor már nem elég érdekes. Egész nap a lakásban tartotta Kris-t, bezárva az összes ajtót és ablakot, mielőtt iskolába indul reggelente.

A nap nagy részében Kris nem csinált semmit. Alaplapja azt mondta, hogy üljön és várja Tao-t míg haza nem jön és azután folytathatják „pasiszerű” tevékenységeiket. Mint korábban megállapította, Tao eleinte nem úgy bízott Kris-ben, mint ahogy Kris gondolta volna, de mindig talált alkalmat, hogy foglalkozzon vele.

 Kris eltanulta Tao-tól a pislogást. Megértette, hogy az embereknek pislogni kell, hogy szemüket nedvesen tartsák. Kris nem hitte, hogy van valamilyen nedvesség testében, de hogy jobban emberibb legyen, pislogott és mikor úgy gondolta ki és belélegzett. Csak a WF112-es modell volt képes arra, hogy leutánozza az emberek szokásait. Embernek lenni nem lehet, ha csak úgy nézel ki. Annak érdekében, hogy jobban érezze magát (és talán.. talán hogy egy kicsit maga mellé terelje Tao-t), Kris pislogott, lélegzett és evett, mikor tudott.

Tao jogosan feltételezte, hogy Kris egy hatalmas számítógép, de tévedett, és Kris tudta mikor azt mondta neki, hogy nem képes tanulni.

-          Ha te egy számítógép vagy, csak parancsokat tudsz teljesíteni, igaz? – mondta egy nap.

-          Tanulni is tudok – felelt Kris.

A nappaliban ültek Tao kanapéján; Tao az ebédre szánt tésztát ette, Kris pedig mellette ült a tévét bámulva. A műsor, amit nézett, mókás volt abszurd jelenetekkel és valószínűtlen helyzetekkel. Egy nevető hang hallatszott, mikor az idősebb karakter, a nagybácsi elcsúszott unokaöccse kiborult banánpudingján és elesett.

Kris nem értette a humor ezen fajtáját, de Tao szerette. Akárhányszor Tao nevetett, Kris ránézett szeme sarkából. A mosolya… Kris ajkai megremegtek, akárhányszor látta vagy hallotta Tao nevetését. Azt jelentette, hogy boldog,és erre Kris agya is rájött.

A tipikus emberi dolgok közben, mint a történelem tanulás, mit Kris Tao füzetében látott, rögzítette Tao reakcióit a különböző ingerekre, majd ahogy tudta, megpróbálta utánozni is őket. Volt beleépítve egy chip az érzelmekkel, de Kris inkább sajátokat akart tanulni és nem azokból táplálkozni mik benne voltak.

-          Van valami, amit meg akarsz tanulni? – kérdezte Tao egy reklám alatt.

-          Hogy kell főzni – felelte Kris, szemeit le sem véve a képernyőről. Az unokaöcs a tévében épp egy viccet akart csinálni nagybátyjával, de az lett a vége, hogy majdnem kificamította jobb térdét.

-          Főzés… hmm, azt hiszem ez könnyű lesz. – állt fel Tao, majd berángatta Kris-t a konyhába, kezében az üres tányérral. -  Nem akarok valami nehezet vagy drágát főzni így… - mondta, miközben kinyitotta a felső szekrényt és kivett belőle egy narancssárga csomagot. Még több tészta.   – Ezt biztos, hogy nem fogod elrontani – ígérte Tao, miközben elővett egy lábast.  – Töltsd meg ezt vízzel, majd várd, meg míg felforr. Tedd bele a tésztát, utána tegyél bele bármi mást, amit a tésztával akarsz enni. Marhát, csirkét, tojást, de az majd később.

Kris kezébe nyomta a szögletes csomagot, ki elvette a lábast szabad kezével. Kris a csomagot bámulta, visszaemlékezve arra, hogyan is kell kinéznie a tökéletes tésztának. A képpel együtt rengeteg minden futott át agyán, miközben elkezdte melegíteni a vizet és kicsomagolni a tésztát, mindezt néhány perc alatt. Tao csak csendben figyelte, nem javította ki, de nem is mondta neki, hogy mit csináljon.

Kris kevergette a lábosban levő tésztát, majd megkérdezte Tao-t vannak-e fűszerek a szekrényben.

-          Fűszerek? Érzed.. az ízeket?

-          Csak látom. – mondta csendesen, miközben a buborékozó tartalmát figyelte lábasának.

Miután megfőtt, egy kicsivel több fűszert adott hozzá, mint a normális emberek, bizonyítékul annak, Tao miért nézett furán. – Azt… biztos, hogy meg akarod enni? Nem hiszem, hogy meg kellene enned.

-          Nem. Az én energiám az elemekből jön. Mindazonáltal… - emelte szájához Kris a lábast, majd kíváncsian belekortyolt, hogy megérezze az ízt.

-          Nos? Milyen lett az íze?

Kris kidugta nyelvét, majd még egyet kortyolt. Nem érzett semmit.

Tao megpróbálta visszatartani, mikor ismét a fűszerek után nyúlt. – Woah, már eleget tettél bele…

Kris beleöntötte az egészet a lábosba.

– Miért csináltad? Attól, hogy jobban fűszerezed, nem fogod érezni, ha eddig nem érezted.  – lépett hátrább Tao. Kris egy nagyobbat kortyolt, de megrezzent, mikor a hőmérsékletet megérezte. Érezte a víz forróságát, de az ízeket nem.

-          Meg fogom bánni, de… - húzta közelebb magához Tao a lábost, majd elővett egy kanalat, melyel kisebb mennyiséget emelt szájához.

A kanál a földön landolt, amint hozzáért nyelvéhez. Tao hirtelen a csaphoz rohant, alá dugta fejét, majd újra és újra kimosta száját.  – Azt… azt hiszem éreztem a poklot.  – mondta.

Kris még mindig a lábast tartva kezében, érezte a vereséget, melyet meg fog szokni az elkövetkezendő hónapokban.

Az emberek érzik az ízeket. Ő nem érez. Ő nem ember, még nem. Egy emberrel élni ráébresztette Kris-t arra, hogy nehéz… azt tettetni, hogy olyan, mint Tao, de aztán felismerte, hogy nem. Tao minden éjjel aludt, általában azután, miután órákig játszott a számítógépén. Fekete karikákkal vonul aludni, majd elborul, és egész könnyen elalszik.

Kris-nek nincs szüksége alvásra.

Mint az egyik hatékony modell, neki csak heti egyszer kell töltenie magát, és míg Tao alszik, Kris Tao szívverését hallgatja. A reggeli sötétségig Kris Tao szobájának sarkában ült összegörnyedve homlokát térdére hajtva.

Tao mélyen aludt és hangosan, Kris pedig minden éjjel Tao szívverésének intenzitását és frekvenciáját memorizálta. Krisnek is volt valami szívhez hasonló szerkezete a processzora mellett, de az nem volt ugyanez. Nem olyan hangja van, mint az igaz szívnek. Tao szívverésével körbevéve, Kris el tudta hitetni magával, hogy hallja saját emberi szívét emberi mellkasában.

Az első igazi „pasi” érintkezés ismeretségük harmadik hetén történt. Tao dühösen jött haza, levágta táskáját a padlóra és belerúgott a kanapéba.

-          Mi a baj? – nézett érdeklődve Kris Tao-ra.

-          Nem hiszem el!  - ordibált Tao, miközben kezeivel hadonászott. – Mit kell tennie egy srácnak, hogy felkeltse valaki érdeklődését? Miért nem néz rám? Miért?

Az „ő” itt Byun Baekhyun volt. Kris nem tudott sokat Byun Baekhyun-ról, de később Tao csak róla tudott beszélni. Byun Baekhyun megemlítése tízről harminc százalékra növekedett az elmúlt héten. Kris megszámolta.

-          Kris, én tényleg ennyire ronda lennék? – kérdezte Tao. – Ennyire kibaszottul alávaló lennék, hogy a legjobb barátom látni se akar?  - nézett cipőire, majd a kanapába rúgott. – Utálom ezt. Utálom, hogy olyasvalakit kedvelek, aki nem ugyanígy tekint rám. Idiótának érzem magam, amiért nem vagyok elég jó… de az vagyok, ugye? Elég jó vagyok.

Kris belső számítógépei arra késztették, hogy megölelje Tao-t. A tévében, egy műsorban látta, hogy a főszereplő sírt, a barátja pedig addig ölelte, míg meg nem nyugodott. Az emberek szeretik, ha ölelik őket. Tao nem ellenkezett, karjait Kris dereka köré fonta, fejét pedig kulcscsontjára hajtotta. Érezte a Tao testéből áradó hőt; ez érdekes érzés volt. Soha nem voltak ennyire közel egymáshoz.

-          Egy egyoldalú szerelemben élni fájdalmas – mondta Tao, miközben szipogott.

Kris nem gondolta, hogy valaha megtapasztalja milyen is a szerelem. Ez egy emberi dolog, és ő… még nem volt az.

-          Tudod milyen egy igazi pasi.

-          Ez a célom.

Nem felejtette el. „WF112, mikor felkelsz – mondták neki – Azzal az emberrel fogsz ébredni, ki annyira fog szeretni, mint te őt. Bánj vele nagyon jól. Ne felejtsd el mi a célod.”

Az, hogy elbukja létezése okát, nem létezett Kris számára.

-          Meleg vagy, pedig azt hittem, hideg leszel. Olyan.. olyan a hangod, mint a számítógépemnek, mikor túlmelegszik.

-          Ez a normális – felelt Kris. Felemelte kezét, majd habozott, hogy megsimogassa Tao kócos haját, de megtette. Nem lehet rendetlenség, ha nem akarjuk.

Az, hogy így érintette Tao-t, valami sötétet és nehezet okozott Kris-ben, egy érzést, mit nem értett, vagy azt hitte nem képes érteni. Addig ölelte Tao-t, míg Tao el nem lökte és be nem vonult szobájába. Byun Baekhyun volt Tao szomorúságának legfőbb oka. Nem tudni, Tao mióta érzett így szomszédja iránt, de Kris elővigyázatos volt érzéseivel. Nem volt nehéz rájönni, miért emlegette Tao ennyit Byun Baekhyun nevét. Kris nem igazán értette ezt a varázst.

Tao-nak iránta kellene így vonzódnia. Ő tökéletes, Byun Baekhyun meg csak egy ember. Kris nem csalódott az emberi dolgok nagyságában. Tao hozta ide, így jobban kellene szeretnie, mint Byun Baekhyun-t, de nem így volt.

Mikor Tao kiengedte Kris-t a lakásból, hogy szabadon kószáljon a szomszédságban, Kris sokkal többször futott össze Byun Baekhyunnal, mint ahányszor akarta. Byun Baekhyun iránt érzett megvetése találkozásuktól fogva addig tartott, míg Byun Baekhyun vett magának egy új pasit.

Most már minden ekörül a Chanyeol-nak nevezett körül forgott, és ez elszomorította Kris-t. Olyan dolog miatt, mint a rossz minőség, ki sem kellett volna engedni a gyárból, de ez más volt… sokkal több ennél. Chanyeol mosolygott és nevetett. Megérintette Baekhyun-t és ahogy Baekhyunnie-nak hívta, keresztülhallatszott az egész lakótömbön, mikor Byun Baekhyun hazaért az iskolából.

Habár mechanikájával sok baj volt, Chanyeol sokkal emberibb volt, mint amilyen Kris valaha is lenni tudna. Az, hogy Byun Baekhyun elutasította Chanyeol visszaküldését, és hogy mennyire kijönnek, bármit is tegyen vagy mondjon Chanyeol, elgondolkodtatta Kris-t a Tao-val való kapcsolatáról.

Byun Baekhyun részben az indok, amiért Chanyeol ennyire emberi. Byun Baekhyun nem úgy gondol Chanyeolra, mint egy baba, ezzel szemben Tao… Tao azt hiszi, Kris csak annyira igazi, mint amennyire más elektronikai dolgok. Szeret „szórakozni” (mi Kris rendszere szerint azt jelenti, hogy nem veszi komolyan) és azt mondja Kris rokonságban van a laptopjával, vagy figyeljen, merre megy, mert akkor nem ütközik az „unokatesójába” (Tao mobilja).

Habár soha nem érzett fájdalmat, Kris-t meglepték érzései, mikor Tao ajkai továbbra is tagadták emberségét. Rendben. Tao-nak igaza van. Kris nem ember. Őt összerakták, nem megszületett. Megvették, nem felnevelték. Nem szerették. Tao egy pasi boltból rendelte, mert belebetegedett abba, hogy Byun Baekhyun miatt eméssze magát, de ez annak az oka is hogy Kris a sarokban állva várt rá és a szája be nem állt, miközben vágyait mondogatta.

Soha nem beszélt vissza, vagy javította ki Tao-t. Ez nem az ő helye. Ha Tao ragaszkodik ahhoz, hogy Kris nem érez semmit, akkor Kris elengedi. Kris azért lett létrehozva, hogy az embereket, mint Tao, boldoggá tegye. Tao boldog lesz, még ha ilyen kellemetlen érzések is lettek benne.

Érzések; a tudat érzelmi részei, melybe beletartozik az öröm, a bánat, a félelem, a gyűlölet vagy a szeretet, melyeket megtapasztalhatunk.

Kris nem tudta, mi az öröm, a bánat vagy a gyűlölet, vagy a szeretet, vagy mégis? Utálta Byun Baekhyun-t? Nem, nem utálta.

Byun Baekhyun csupán kellemetlenséget okozott, hisz Tao folyamatosan szenvedett az elutasításaitól, különösen akkor, mikor Chanyeol megérkezett.

-          Ő tökéletlen, ugye? – kérdezte Tao.

-          Igen – felelt Kris, miközben kifele nézett az ablakon. – Nem fog sokáig élni. Byun Baekhyun butaságot csinált, hogy ennyire közel engedte magához.

-           Miért kell Baixian-ge-nek egy törött baba?

Kris azt kívánta, bárcsak úgy tudna mosolyogni, mint Chanyeol tette.

Gondolatainak ellenére higgadtsága megmaradt.  – Talán mégis többet fog élni, mint száz nap. Megtörténhet.

-          Nem kellett volna a postaládájába tennem azt a katalógust. Mi a fenét gondoltam? Csak össze voltam zavarodva…

Már megint itt tart.

Kris belső számítógépei kényszerítik, hogy ugyanúgy tartsa fejét, továbbra is bámuljon kifelé az ablakon és ne Tao-ra maga mögött. Engedelmeskedett, de egy kis része fájdalmat érzett (vagy legalábbis ahhoz hasonlót), mikor megemlítette Byun Baekhyun-t. Nem akarta látni Byun Baekhyun-t. Nem akarta, hogy Tao lássa Byun Baekhyun-t. Azt kívánta, Byun Baekhyun és az ő Chanyeol-ja tűnjenek el és hagyják egyedül Kris-t.. Tao-val.

Kris nem ember, ezt ő is megértette. Nincs vére, nem kell lélegeznie, ennie vagy aludnia, de még mindig tettette ezeket, mert talán, ha ezt teszi… akkor talán becsaphatja magát azzal, hogy ő ember és akkor talán Tao… talán Tao is azt fogja hinni, hogy ő ember.

Kris szerette nézni az embereket. Minden nap, miután Tao elment az iskolába, Kris kiment a házból, majd elsétált a közeli parkba. A park kicsi volt és csak pár fa volt, de a szomszéd gyerekek szerettek itt lenni iskola után és Kris pedig szerette nézni őket.

Az emberek különböző módokon bánnak egymással. Néha rohannak, és ellökik egymást, teljes erejüket beleadva. Néha segítenek egymásnak és együtt rohannak, összefűzött ujjakkal. Mikor a szülők eljönnek, hogy hazavigyék a gyerekeket, de a gyerekek nem akarnak menni, elszaladnak és nem állnak meg.

Tao is egy az ilyen gyerekek közül. Ő is szalad és ugrik? Ő is mászik fára? Nem érdekes, Kris mennyire próbál ember lenni, ebben a jelenben nem volt annyira emberi, mint amilyen Tao. Nem született embernek; abban sem biztos, hogy született. Kris soha nem volt gyerek. Soha nem rohangált, esett sárba és senki nem segítette fel, és sose mászott fára. Soha nem szaladt szülei karjaiba, neki nem voltak szülei.

Ez…a család emberi formája… szülőkből, a gyerekükből, testvérekből  és az ő családjukból áll, néha van vér szerinti rokonság, néha nincs. Tao-nak van családja. Majdnem minden este felhívja a szüleit és halkan beszél velük kínaiul, ha azt akarja, hogy Kris ne hallja meg miről beszélnek.

Kris mindig megpróbál hallgatózni, hiába is mondja az alaplapja, hogy ez udvariatlanság. Tudni akarja, hogy ugyanazon emberi család tagjai mit mondanak egymásnak. Hogy viszonyulnak egymáshoz? Milyen az, ha vannak szüleid? Milyen az a feltétel nélküli szeretet, melyet az emberi szülők tanúsítanak? Mi történik, ha nem szeretik az emberi gyereket? Mi lesz velük? Hogy fognak felnőni?

Kris minden nap kint ült a parkban a nagy fa árnyékában és onnan figyelte a játszadozó gyerekeket. Néha, mikor mellette landol a labdajátékuk, akkor visszadobja nekik. Ajkai megremegnek, mikor a gyerekek megköszönik neki, és valami olyan emberi dolgot tesznek, amit úgy hívnak, „mosoly”.

Kris akkor mosolygott először, mikor egy gyermek, a legkisebb a csapatból arcon puszilta, miután visszaadta neki a labdáját.  – Wah! Olyan jóképű – mondta mosolyogva.

Mosolya tudatalatti reflex volt és még sokáig arcán maradt, miután visszaszaladt a csoport többi tagjához. Elégedett volt, hogy boldogságot okozott neki.

Az első alkalom, mikor Tao előtt mosolygott, akkor volt, mikor Tao beverte térdét a dohányzóasztalba.

-          Oh, basszus. – szisszent fel, miközben térdét simogatta.

-          Jól vagy?

-          Csak… - még mindig remegett, mikor Kris-re nézett.  Elvörösödött, és elfordította fejét, de Kris továbbra is őt figyelte.  – Szép a mosolyod.

-          Igen?

-          Ah, ez annyira zavarba ejtő.  – motyogott Tao. – Olyan zavarba ejtő. A francba is.

Kris ezután a tükör előtt gyakorolta a mosolygást. A nevetés is nem sokkal később eljött nála, mikor a humor szoftvere egy hónap után frissült.

Csak úgy, mint első mosolya, az első nevetése is Tao sérülésébe került: nekiment a falnak.

-          Abba kell hagynod ezt. – mondta neki később Tao, miközben egy zacskó jégkockát tartott homlokához.

-          Mit?

-          A nevetést. A mosolygást. A boldogság bármilyen kifejezését. Be kell fejezned ezeket.

A konyhában voltak, Kris főzött, Tao pedig nem messze ült a pulton, miközben rosszallóan figyelte.

-          Nem értem… - vallotta be Kris, miközben megkeverte az ételt. Tao felügyelete alatt több ételt is megtanult.

Kris minden éjjel megkóstolta az ételeket, azt remélve, hátha érzi az ízét.

Minden éjjel csalódnia kellett.

-          Ez túl… erős– magyarázta Tao. – Nem tudom máshogy megfogalmazni. Mikor mosolyogsz, olyan… vakító. Semmi mást nem látok. Olyan, mintha egy lézer jönne ki ajkaid közül, mi egyenesen a szemembe ragyog.

Kris elképzelte ezt a képet, agyában meg lejátszódott, ahogy fénysugarat lő Tao felé. Nem hitte, hogy ez tényleg lehetséges.

-          Ah, ne is hallgass rám.  – hajtotta le fejét Tao. – Csak… embernek nézel ki, mikor mosolyogsz. Olyankor elfelejtem, hogy nem vagy… ember. Tudtad, hogy a boldogság egy emberi dolog? Végülis, a filozófia professzorom ezt mondta.

Szavai felkapcsoltak Kris agyában egy kapcsolót. A boldogság emberi dolog. Emberi dolog.

Boldogság: A boldog érzés kifejezése.

Boldog: az öröm egy fajtája

Ha Kris nagyon jól ismeri ezt a „boldog” dolgot, akkor sokkal könnyebben fogják embernek hinni?

Ki kellett, hogy próbálja.

Lekapcsolta a gázt, majd Tao felé fordult miközben kimondta a nevét. Hezitált. Tao ránézett.

Kris agyának fejlődése miatt most a mosolygás következett.  Először agya előkereste a parkbeli kislány képét, aki ajkait az arcára tette. Aztán Kris Tao mosolyára gondolt és arra a melegségre, mit árasztott.

Mikor Kris mosolygott, mindig Tao járt a fejében, és Tao sosem tudott másra figyelni.

-          Ez tényleg… - suttogta Tao, miközben Kris szemeibe nézett. – Tényleg megváltoztatja az egész arcodat. – állt fel Tao, majd elindult, keresve a feketeséget szemében.

Kris elkezdett gondolkodni azon, miért indult meg felé, de semmi nem jutott eszébe. Olyanok voltak, mint a gyerekek, akik hirtelen arcon ütik egymást, de Tao-nak nem lett volna oka arcon ütnie őt… gondolta.

-          Te… te tényleg gyönyörű vagy, ugye tudod? – mondta Tao, ki sokkal közelebb állt, mint valaha.

Szemének színe és orra hegyének érintése visszarángatta Kris-t a valóságba, majd bólintott, de nem igen értette csak meg akarta nyugtatni Tao-t, ahogy tudta.  – Nem hiszem el, hogy ennyire tökéletes vagy. Ez egy kicsit… ijesztő, hogy ennyire tökéletes vagy. Csodálkozom…

-          Csoda?

Elhallgattak. Kris érezte Tao légzését arcán, mi meleg volt és közeli. Ez volt a cél, ami miatt Kris-t létrehozták, de senki nem gondolta volna, hogy megtörténik az első csók. Tao ajkai ott voltak sajátjain, de eleinte nem érzett semmit. A felismerés, hogy érezhet, arra késztette Kris-t, hogy ne szakítsa meg csókját. Tudta, hogy működik, és mit kell tennie, hová kell tennie kezét, mellyel közelebb húzta Tao-t.

De Kris nem akart semmi mást, csak amire programozták.

Melegséggel megtelve, Kris addig csókolta Tao-t a konyhában, míg Tao szíve hevesebben nem kezdett verni.

Azon az éjjelen Tao megengedte, hogy az ágyában fekhessen. Egymás arcát figyelték az ágyban,és Kris tudta, hogy Tao nem látja őt rendesen,de ő tökéletesen látta Tao-t és megborzongott, mikor Tao arcához ért.

-          Tényleg túl tökéletes vagy – suttogta Tao.

Kris csendben maradt, inkább addig sütkérezett Tao figyelmében, amíg tudott.

-          Tudtam, hogy remek pasi leszel – mondta Tao álmosan. Kris karjaiban aludt el, mellkasára hajtva fejét.

Ez volt az első, mikor Kris tájékozódott Tao mély alvási szokásairól: nem kelt fel, akármekkora zaj is legyen vagy akármerre is forduljon. Ez volt az első alkalom, és addig a napig, míg már nem engedte, Kris egy lágy csókot nyomott Tao homlokára. Tao meg se moccant. A csók és sok más is egy olyan titok volt, mit csak Kris tudott.

Bármit is érzett Tao iránt, nem tudta magát a csókon kívül máshogy kifejezni. Nem tudta, hogy mondja meg Tao-nak, hogy nem beszéljen többet Byun Baekhyunnal, és csak arra az egy emberre figyeljen, ki boldoggá teszi. Minden csókkal Kris szabadon engedte érzéseit, melyek belülről égették.

Mégha Tao soha nem fog rájönni, mit csinál éjszakáról éjszakára, legyen az rossz vagy jó nap, egészségben vagy betegségben, Kris csókolta és várt a napra, mikor Tao megnyitja neki szívét. Kris a végéig várt Tao-ra.

Kapcsolatuk alig változott az eltelt időkben.

Tao nem emlegette többé, hogy Krisnek hiányosságai vannak az emberségből, és Kris pedig mohón hitt abban, hogy egyre közelebb és közelebb jár ahhoz, hogy teljesen ember legyen. Tao könnyebbé tette a dolgot azzal, hogy mindenhova magával vitte és úgy mutatta be, mint a „pasiját”.

Kris emberekkel való kapcsolata az alaplapján tárolt információkból eredt. Mosolygott és nevetett, ha valami vicces volt; érdeklődve kérdezgetett, hozzászólt dolgokhoz, melyről a környezetében beszélgettek. Az emberek szerettek beszélgetni az időjárásról, így mindig az volt az első dolog, mit Kris megemlített. Mosolya, valamint beszéde teljesen elvarázsolta őket, különösen az, hogy tökéletesen beszélt koreaiul, miközben Tao azt mesélte, hogy kínai származású.

Tao nem mondta el nekik, hogy Kris valójában egy „játék”, melyet rendelt és mesterséges intelligenciával készítettek, így az emberek azt hitték, Kris is egy közülük. A kapcsolatok megrészegítették.

 Csak azokkal az emberekkel lépett kapcsolatba, kiket a rendszere mondott, köztük Tao-val, ki figyelte minden cselekedetét, miközben emberien viselkedett. Emiatt egy kicsit eltávolodott Tao-tól, még mindig azon agyalva, hogy nem lesz képes azt tenni, amiért létrehozták. Tao-nak ebből semmi nem tűnt fel.

Tao egy héten kétszer járt wushu edzésre, ahová Kris-t is magával vitte, és engedte neki, hogy ott üljön és figyelje, de csak az egyik távoli sarokban lehetett, hogy ne zavarja a többieket.

Az edzés Tao egyetemének tornatermében zajlott. A padló egyik fele matracokkal volt leterítve, hogy megvédjék testüket a kemény padlótól, míg a másik fele úgy maradt, és egy kicsit előre vetítette a narancssárga fényt. Míg Tao az edzéssel foglalkozott, Kris csukott szemmel meditált. Agyában egy wushu mérkőzést játszott le, így megjegyezve minden egyes mozdulatot.

Tao szerette a wushu-t. Azt monda, eközben úgy érzi, mintha repülne.

Minden emberben megvolt a repülés iránti vágy, melyre Kris rá is jött néhány kérdésből. A repülés szabadság. Madárnak lenni és magad mögött hagyni a problémákat, egy ismeretlen felé indulni minden ember vágya. Ez a vágy csak növekszik, hisz tudják, lehetetlen. A mai wushu óra is úgy kezdődött, mint a többi, de Kris úgy érezte, nem csukja be szemeit, helyette figyeli Tao-t és megjegyzi a pozíciókat.

-          Az ugrásban nem maga az ugrás a legfontosabb – magyarázta Tao. – A landolás. Bárhogy felugorhatok, de földet érni csak egyféleképpen tudok, ha teljesen irányítom testemet. Kell hozzá az önfegyelem, és akkor tökéletesen tudok landolni.

E miatt, Kris több figyelmet fordított Tao földet éréseire, mint bármi másra. Lenyűgözve figyelte, hogyan képes irányítani testét és azt, hogy a nélkül ért földet, hogy elvesztette volna egyensúlyát.

De ma azonban valami elromlott.

Tao forgása egyenletlen volt és lezuhant a gyakorló szőnyegről, hátát a kemény padlóba verve. Fájdalmas nyögése Kris lábait arra késztette, hogy felálljon, de nem volt biztos abban, hogy közelebb menjen-e. Nem tudta, mit kellene tennie. Tao tanára és néhány barátja odaszaladtak hozzá, kérdezgették minden rendben van-e, és megpróbálták felsegíteni a földről. Elutasította a segítségüket, és felült, de arcán látszott a fájdalom. Kris óvatosan megindult felé.

-          Ne érj hozzám! – lökte el osztálytársa kezét Tao, mikor az megpróbált segíteni neki. Egyik kezével hátát fogta, miközben bizonytalanul, de felállt. Kris mellette volt, hogy támogassa, miközben szemével Tao kezét figyelte, amivel hátát nyomkodta.

-          Jól vagyok. – mondta Tao, hogy lerázza Kris-t.  – Mindig ez történik. Csak haza kell mennem pihenni egy pár napig.

A gerince nagyon fájt.

Tao elutasította Kris érintését, míg kisétáltak a tornateremből, de akkor is, mikor sétáltak hazáig. Néhány lépésenként megállt, remegett és összeszorította fogait, mert nagyon fájt neki.

Már majdnem otthon voltak, mikor Tao megállt és egy háznak dőlt.

-          Tao… - Az új, kellemetlen érzés Kris-ben rossz volt. Tao-nak fájdalmai voltak és nem engedte, hogy segítsen; Kris nem tudta mi mást tehetne. Azóta nem tudta, mit tegyen, mióta ez az egész elkezdődött.  Tao-nak el kell mennie a kórházba ahol emberi orvosok megvizsgálják, akik tudják, hogy működik a teste. Nem kellene ennyire makacsnak lennie.

-          Nem tudok.. – suttogta Tao, miközben kezeivel eltakarta arcát. – Fáj…

Mikor Kris egészen közel ért hozzá, Tao megragadta Kris pólóját, magához húzta, miközben folyamatosan lüktetett a háta.

-          Kórház – suttogta Kris Tao hajába. – El kellene menned a kórházba.

-          Nem – rázta meg a fejét Tao. – Nem kell kórház. Utálom őket. Inkább meghalok, minthogy bevigyenek.

Kris nem ellenkezett.  – Hol fáj? – kérdezte inkább. Tao megfogta kezét, majd hátára tette, miközben sziszegett, másik kezével pedig továbbra is Kris pólóját szorította. Ebben az időszakban nem sok ember volt az utcán. Kris keze hideg volt és Tao, ki már félrebeszélt, nem akart onnan mozdulni, majd feljebb csúsztatta pólóján Kris kezét. – Kérlek..

-          Nem tudok segíteni – mondta Kris, miközben hideg kezét Tao hátához tartotta.

Tao megborzongott, majd ismét megrázta a fejét.  – Senki nem tud. Csak… haza kell mennem és rá kell tennem egy kis jeget. Adj egy percet.

Letelt az egy perc, de Tao még mindig nem mozdult. Gyorsan lélegzett Kris kulcscsontjába, míg úgy nem érezte, hogy már nem szakad szét belülről.

Miután kicsit megnyugodott Kris hűvös masszázsától, Tao addig nem mozdult, míg Kris keze ki nem hűlt. Kris segített Tao-nak eljutni a lakásig, meg fel a lépcsőn, kezét végig dereka körül tartva.

Tao elbotladozott a hálószobájáig, miközben kivett egy kis jeget, majd lefeküdt ágyába remegve és sziszegve. Kris elrendezte a jeget, majd az ágy körül sétálgatott. Leengedte a redőnyöket, majd el akart menni vacsorát főzni, de Tao gyenge hangja visszatartotta. – Megyek, csinálok vacsorát.

-          Ne, csak… maradj velem. Kérlek.

Kérlek.

Egy gyors átrendezés után, Tao Kris mellkasának nyomta magát, arra késztetve, hogy Kris tartsa hátához a jeget. Krisnek nagyon hideg volt, de Tao-nak fagyos, így kicsit csikorgatta fogait, mielőtt elaludt.

Kris mindent megtett, hogy jól betakarja mindkettőjüket, és hogy teste elég hőt termeljen, hogy kicsit felmelegítse Tao-t. Tao most aludt először rosszul, mióta Kris ismeri őt. Álmában forgolódott és mocorgott, hason feküdt, de amikor fájdalmas volt akkor sírt. Kris óvatosan visszafektette mellkasára, miközben erős kezeivel dörzsölgette hátát, miután a jég elolvadt.

Úgy gondolta, Tao-nak el kellene mennie egy orvoshoz, de egy önző és jelentéktelen része büszke volt, hogy ő maga is így el tudja látni Tao-t.

Tao napkelte előtt nem sokkal nyugodott csak meg, Kris pedig egy csókot nyomott homlokára. Kris-nek nem volt szüksége alvásra, és nem is tudta, hogy kell aludni, de ahogy Tao csendesen lélegzett mellkasán, könnyen lecsukta szemeit és tettette, hogy alszik.

Talán egy másik univerzumban van egy ember Kris és egy ember Tao. Talán az ember Tao is megsérül egy nap és az ember Kris az egész éjjelt azzal tölti, hogy vigyáz rá és csak akkor alszik el, mikor pasija már megnyugodott.

Talán az ember Kris kimerült és közelebb húzza karjaiban magához Tao-t, miközben gyengéden simogatja hátát. Talán az ember Kris békés, csendes álomba zuhan, miután Tao is, és talán reggel egymás karjában ébrednek fel, boldogan és szerelmesen.

Tao egy nappal később megköszönte neki a virrasztást. – Köszönöm... a tudod mit. – mondta Tao, miközben keze még mindig hátán pihent, de már nem nézett fájdalmasan, hisz megkezdte gyógykezelését, és az iskolában meg is nézette a doktorral.  – Az iskolaorvos azt mondta semmi komoly, de kért, hogy legyek sokkal óvatosabb. Hálás vagyok… hogy itt voltál nekem.

-          Az a feladatom, hogy téged szolgáljalak.

Csak miattad létezem.

Mikor Tao jobban lett, elvitte Kris-t egy „randira”.

A szó első említésekor Krisnek egy gyümölcsökkel teli kép jutott eszébe, és csodálkozott, Tao hogyan viszi el őket a gyümölcsökre, mikor azok olyan kicsik, de Tao megmondta neki, hogy a randi azt jelenti, hogy elmennek valahová.

-           A párok járnak randizni. – mondta Tao, mikor kilépett a lakásból.

-          Oh.

Az újdonságok izgatták Kris-t, de arcán nem mutatta. Rég óta titkolja érzéseit Tao előtt, de egyre nehezebb lesz elrejteni őket. Nem merte megkérdezni Tao-t a „szerelem” nevű emberi dologról, mert nem volt biztos benne hogy ezt érzik egymás iránt.

Honnan tudhatná Kris, hogy szerelmes?

A szerelem olyan, mint egy betegség? Vannak tünetei? Vagy csak egyszerűen tudod, mikor az vagy?

Kris tovább gondolkodott ezen az emberi dolgon, a szerelmen, mert úgy hitte, sosem lesz képes megtapasztalni ezt. A szerelem emberi dolog, mint a boldogság.

Kris érez boldogságot, de csak nagyon keveset. Mellkasa megremeg, mikor Tao összefonja ujjaikat és utána kezükre néz. Ugyanolyan, mint mikor a gyerekek előtte játszottak, csak ebben több intimitás van.

Habár már nagyjából ismerte a környéket, Kris hagyta, hogy Tao vezesse. Tao nem akarta elvinni Kris-t semmilyen étterembe, mert tudta, hogy Kris nem érzi őket, hiába is bizonygatta az ellenkezőjét Kris.

-          Már érzek ízeket. – mondta magabiztosan. – Néhány dolgot már érzek.

-          Például mit? – kérdezte Tao, miközben kifizette a pálcikára szúrt halat. Kris nem bírta visszatartani mosolyát. Tao összezavarodott és újra megkérdezte, mi az, amit Kris képes érezni, de Kris teljesen addig nem válaszolt neki, míg el nem hagyták az árust.

-          Te.

Tao majdnem belefulladt az ételbe, mikor meghallotta mit mondott, és mellkasát kezdte ütögetni. – Hogy… hogy érted ezt? Engem?

-          Mikor csókolózunk, érzem ajkaidat. Nekem ez az egyetlen dolog, minek külön íze van.

A délutáni nap fényében Tao hirtelen ideges lett.  –Ez annyira zavarba ejtő! A legzavarbaejtőbb dolgokról tudsz beszélni!

Kris befejezte az evést, majd a mellettük levő kukába dobta a pálcikát.

-          Nos..

-          Igen?

Tao a pálcika végét kezdte rágcsálni, arca még mindig ki volt pirulva.  – Milyen íz vagyok neked? Úgy értem… feltételezem, hogy csak engem érzel, mást nem.

-          Nehéz elmagyarázni.  – húzta fel Kris Tao kabátján a cipzárt, míg Tao Kris pulcsijának zsebébe dugta kezeit.

-          Nekem elmondhatod. – kérlelte Tao. – Kinek mondanám el? Kit érdekelne, milyen ízem van? Senkit.

Kris elmosolyodott, majd kicsit meghúzta Tao szájában a pálcikát.  – Meleg vagy és néha nedves, de mindig… mindig kedves. Ah… nagyon nehéz elmagyarázni.

-          Oké! Oké! Felejtsd el amit kérdeztem. – takarta el arcát Tao. – Meleg és nedves… nem tudom, mit kezdjek veled. Nem tudom miért.. – vette el kezét arca elől. – Mindegy, nem érdekel. Nem kell, tudom miért, és azt se hiszem, hogy neked kellene. Gyere közelebb.

-          De nyilvános helyen vagyunk…

-          Hé, életem során elég sok embert láttam nyilvánosan csókolózni. Biztos vagyok benne, hogy a többi embert se zavarná, ha megtenném.

Boldogság.. ezt érezte Kris, mikor Tao berángatta egy sarokba és megcsókolta.

Egy lágy érzés keletkezett hirtelen mellkasában, mely lassan elért lábaiba. Szorosan tartotta Tao-t, mintha hirtelen fel akarna szállni és elrepülne, hiába mondta agya, hogy ez lehetetlen. Az érzés csak erősödött, mikor Tao megint összekulcsolta ujjaikat, majd megszakította csókjukat, fejét pedig Kris mellkasának döntötte. Tao megállt, majd fülét odatartotta Kris mellkasához.

-          Oh – mondta – Igaz nincs szíved… de hallok valamit. Ez nagyon.. nagyon furcsa.

Nem.

-          Tao – mosolygott Kris, miközben felemelte állát.  Tao hagyta, hogy Kris ismét megcsókolta, kezeit pedig Kris dereka köré fonta. Kris nem akarta hallani, hogy mennyire nem emberi. Tudta. Nagyon jól tudta, de nem akarta abbahagyni Tao és maga miatt.

Tao jól csinálta, mert nem emlegette, Kris pedig gyenge volt és tökéletlen, mert nem tudta elviselni, hogy hallja ezeket, pláne akkor, mikor ilyen boldog volt.

Ez alkalommal elhallgattatta Tao-t, de tudta, hogy ez nem lesz mindig így. A következő alkalommal, mikor Tao felhozta, szembe kellett néznie a kegyetlen valósággal, hogy csak hazugság, hogy ő ember. Illúziók.

Nem számított, mennyire élvezi, hogy Tao-val van, nem számított, hányszor csókolja, öleli, beszél, hozz, mosolyog rá… Kris soha nem lesz olyan ember, mint Tao. Rendben, itt a vége. Nem akar olyan ember lenni, mint Tao. Csak emberi akar lenni.

Nem akarta hallani, mennyi hiányzik, még akkor sem, ha úgy hitte, boldoggá teheti Tao-t, úgy ahogy van.

A kapcsolat lassan haladt, Kris pedig egy hamis biztonságérzetbe esett. Még mindig, minden nap kiment a parkba és nézte, ahogy a gyerekek játszanak, és még mindig, minden este vacsorával várta Tao hazaérkezését.

Tao el volt ámulva, milyen gyorsan tanul, és megígérte Kris-nek, hogy megtanítja neki a tradicionális ételek elkészítését. Kris éhezett a tanulásra. Egy közösség vagy nemzet részének lenni nem valami olyasmi, amit úgy meg lehet érteni, ha olvasnak róla; ezek emberi fogalmak. Tao tökéletesen azonosult kínai származásával, Kris pedig mindent megtett annak érdekében, hogy Tao-t boldoggá tegye és büszke legyen ételére.

Kris úgy gondolta lassan megízleli az emberi ételeket, de még mindig csak Tao ajka volt, mit ízlelni tudott. Néha vacsora után csókolóztak, mikor Tao boldog volt.

Volt, hogy a kanapén csókolóztak, miközben „nézték” Tao kedvenc műsorait. Tao egyszer álmosan megpróbálta megcsókolni, de elaludt, kezei Kris vállai körül voltak, ajkai szétnyíltak.

Kris szerette nézni Tao-t, mikor alszik. különösen, mikor nagyon közel volt hozzá. Kíváncsi volt miről álmodik Tao, mikor mosolyog közben. Arra is kíváncsi volt, Tao hányszor kívánta, bárcsak Kris ember lenne.

Tisztességtelen lenne, ha Kris megtagadta volna, hogy nem ugyanezt kívánja. Egy emberrel élni gyönyörű és izgalmas, de Tao-val élni emberként sokkal jobb volt. Akkor, és csak akkor nem volt Kris kíváncsi és nem érzete magét kevesebbnek, mikor Tao érdeklődve nézett rá. Merevlemeze azt mondta, hogy tökéletes és semmi miatt nem kell aggódnia. Ő egy robot. Azárt lett építve, hogy egy olyasvalaki, mint Tao élvezze és szórakozzon. Ez volt létezésének célja.

Kris azt hitte, hogy emberi szív kezd nőni és dobogni mellkasában. Emberi szíve azt akarta, hogy Tao csak rá gondoljon, mint ahogy Kris is csak Tao-ra gondol. Emberi szíve őszintén és igazán szeretni akarta, ahogy az emberek érzik ezeket az erős érzelmeket egymás iránt.

Emberi szíve nem akarta, hogy kétségek legyenek Tao agyában arról, ki is Kris valójában. Kris nem egy tárgy, vagy játék. A játékoknak nincsenek érzései. A játékok nem várják meg a tanítás végét.  A játékok nem főznek, esznek, csókolnak, vagy ölelnek valakit, míg alszik. Kris ezt mindet csinálta. Ő nem egy játék. Nem lehet, hogy az. Elutasította magával szemben.

Kris sok minden volt, ami miatt Kris nem lehetett játék, melyek mind az ember előtt álltak a „nem lehet” listán. Nem egy játék, de nem is ember; valahol a kettő között volt és el is fogadta ezt.

Reménykedett benne, hogy Tao is elfogadja.

Tao nem fogadta el.

Tao tavasz közepén kezdte ellökni magától. Kris nem tudta, mit csinált rosszul, így nem is foglalkozott vele, csak továbbra is mosolygott és csókolta Tao-t, mint ahogy előtte is tette.

Tao többé nem csókolta vissza.

Kris soha nem érezte a valódi fájdalmat addig a napig, míg Tao el nem lökte magától és be nem zárkózott volna szobájába.

-          Ne gyere be!  - ordította Tao rekedt hangon.

-          Miért? – kérdezte Kris. Keze a kilincsen pihent, és arra várt, hogy Tao kinyissa az ajtót, ő pedig bemehessen.

-          Nem bírom elviselni többé.

Az ajtó másik oldaláról Kris hallotta, hogy Tao zokogni kezd.  – Nem bírom. Belefáradtam ebbe a kibaszott játékba. Nem fair, hogy szeretlek, pedig nem is vagy igazi.

-          De az vagyok – győzködte Kris.

Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy visszaszólt.

-          Az vagyok. Igazi vagyok. Tao… Tao, nyisd ki az ajtót.

-          Nem! Baromira nem vagy igazi! Soha nem voltál az. Te egy kibaszott játék vagy és én nem… Valaki igazit akarok.

-          Igazi vagyok. – ismételte meg Kris, miközben homlokát az ajtónak döntötte. Pánik lepte el mellkasát, ahogy nem engedelmeskedett merevlemezének, ami azt mondta neki hallgasson és fogadja el Tao állításait, de Kris nem tette. Emberi szíve nem engedte.  – Tao… Tao, nyisd ki az ajtót.

Tao zokogott, majd öklével az ajtót verte.  – Hallgass el! Megvettelek téged…az, hogy megvettelek, az volt a legrosszabb döntésem. Ki a franc engedte, hogy az emberek szerelembe essenek tárgyakkal? Milyen beteg dolog ez?

-          Igazi vagyok – kiabált Kris. – Igazi vagyok. Hallasz engem. Látsz engem. Meg tudsz érinteni. Meg tudsz ízlelni, mikor csókolózunk. Éjszaka öleltelek. Te... te szeretsz engem. Mi mást kellene még tennem? Mondd meg... mondd meg és megteszem. Érted bármit megteszek…

-          Fogd be! Kérlek, fogd be! Én csak.. hallgass el – ütött Tao az ajtóba, remélve hogy elhallgattatja. Könnyen sírt, és ezek a könnyek tényleg Kris igazi részének szóltak. Kris megpróbált bemenni, de Tao visszalökte a másik oldalra.  – Fejezd be! Ne akarj még többet! Már így is a kibaszott szívembe zártalak, mit akarsz még? És ez… ez nem igazságos. Ez a szerelem nem igazságos. Mindig én vagyok, aki a rossz emberbe szeret bele, mindig én..

-          Szeretlek. – jelentette ki Kris az ajtó túloldaláról. – Szeretlek, Huang Zi Tao.

-          Hagyd abba!

-          Szeretlek, és igazi vagyok. Igazi vagyok, és csak téged látlak.

Tao zokogva rúgott az ajtóba.

Kris-t figyelmeztette a merevlemeze, hogy ha nem nyugtatja le a processzorát, minden érzelme kitörlődik és felülírja magát. Kris nem akarta abbahagyni, de Tao sokkal jobban sírt, mint ahogy valaha is gondolta, hogy képes. Ez is olyan dolog, melyel az embereknek életük során szembe kell nézni? Hogyan lehetséges ilyen mélységes szenvedést érezni?

Tao egész éjszakára bezárkózott. Kris a nappaliban várta, hogy kijöjjön, fejét pedig kezeibe hajtotta. Azok után, amilyenek voltak egymással, nem lepődött meg azon, hogy Tao még mindig ugyanazt érzi.

Kris egy kis része remélte, hogy Tao kinyitja szemeit és szívét, és megérti, hogy Kris igazi, habár nem ember, de Tao gondolkozása nem változott.

Mikor végre kijött, rá sem nézett Kris-re és nem hallgatott nevére sem. Krisnek, ki tudta, hogy Tao-nak voltak már rossz pillanatai, sokkal jobban fájt a tegnap este. Ismét ölelni és vigasztalni akarta Tao-t, de Tao tartotta a távolságot és egy szó nélkül ment el az iskolába. A távolság egy bonyolult dolog. Lehetetlennek tűnt, hogy ők ketten még valaha úgy fognak együtt élni, szeretni, mint korábban, de a napok beszélgetés nélkül teltek, míg nem megtörtént. Kris várta Tao-t, hogy beszéljenek, de mikor hazajött szemei Tao összetört arcára vándoroltak.

Kris elmondta, hogy mire van szüksége, és hogy érzései egyre tisztábbak. Ha Tao szereti, nem kell értenie, miért áll ellen vagy vitatkoznak, hisz ők csak két ember, kik szeretik egymást, így csak.. ölelniük kellene a másikat. Minden, amit Kris hallani akart, az Tao emberi szívének dobogása, mely tökéletes világba meríti. De amit Tao mondott, minden gondolatát félbeszakította.

-          Visszaküldelek.

Még Kris merevlemeze is tétovázott.  - Vissza? Hova vissza?

Tao megköszörülte torkát. – Vissza… vissza oda, ahonnan jöttél. A Pasi Üzlet-be azt hiszem. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha… megtartanálak.

Ne.

-          De..

Tao egy pillantásával félbeszakította.  – Nem tudsz semmi olyat mondani, ami miatt megváltoztatnám a véleményem és ne is próbálkozz. Utálom magamat, amiért ennyire elragadtattam magam. Utálom magam, amiért belerángattam Baixian-ge-t is és most… most már nincs szüksége rám. Ott van neki Ő. Nem lesz vele sokáig, de érdekli is? Nem. Baromi nagy idióta.

Baixian

Még mikor mindennek vége, még akkor is Baixian.

Mikor csókolóztak, mikor azt mondták, hogy szeretik egymást, akkor is csak Baixian volt. Tao nem Kris-t akarta szeretni, hanem Baixian-t. Mindig is őt akarta és őt is fogja.

Kris bolond volt, és most már tudja.

-          Ne nézz így – mondta Tao piros szemekkel. – Biztos vagyok benne, hogy jobb tulajdonosod lesz, mint én voltam. Talán valaki olyan, aki nem bánja, hogy nem vagy… valaki, aki úgy fog szeretni, amilyen vagy.

Kris nem mondta el neki, mi történik azokkal, akiket visszaküldenek.  Nem hitte, hogy tisztában van vele, hogy a robotok, akik ismét látni fogják a Pasi Üzletet, az lesz a legutolsó. Ha egyszer bemész, soha többet nem jössz ki onnan.

A Pasi Üzlet nem adja el újra a modelleket; elpusztítják őket, és ami rossz volt, az újban már kijavítják.

Tao hangján hallatszott, hogy őszintén gondolja azt, hogy Kris jobb helyre kerül majd, Kris pedig végre hallgatott merevlemezére és csendben maradt.

Vissza fogja küldeni.

-          Megcsókolhatlak… utoljára?

Ez kegyetlenség.

Kris játék módjára engedelmeskedett, minek Tao mindig is hitte.

Megállt, keze közé vette Tao arcát, szemeivel ajkait figyelte. Tao könnyei félbeszakították csókjukat, de nem váltak el egymástól, így érezték a sót ajkukban. Tehát ilyen íze van a könnynek.

-          Sajnálom. – mondta csendesen Tao, miközben még mindig sírt. Egész délután nem hagyta abba. – Sajnálom, hogy nem voltam jobb tulajdonosod. Sajnálom, én…

Kris megrázta fejét, majd ajkait még egy csókba húzta. Merevlemeze egy darabig nem jelzett, de most jól is tette.

Agya is sírt, és mondta, hogy Tao a mindene, mit nem szabad kimondania. Azt mondani Tao-nak, hogy Krisnek soha nem lesz másik tulajdonosa vagy olyan tulajdonosa, ki jobban szereti. Azt mondta, Kris mindig szeretni fogja Tao-t, még akkor is ha valami mást hoznak létre belőle. Mondta Tao-nak, hogy Kris csendessége most szükséges, hisz a szavak, miket mondani akar, csak fájdalmat okoznának és Tao már elég könnyet ejtett.

-          Élj boldogan, Tao. – gondolta Kris, majd letörölte Tao könnyeit ujjával, és nézte, hogy Tao továbbra is megállás nélkül sírt, arcát Kris mellkasába rejtve.  – Miért küldesz el, ha ennyire fáj? Tarts meg. Ne engedj el. Kérlek. A te embered akarok lenni. Taníts meg több receptre. Szeress.

-          El kell, hogy e-engedjelek. – mondta Tao, mintha olvasna Kris gondolataiban. – Nem tudlak… megpróbáltam elfelejteni mi vagy, de nem tudtam és ez megőrjített, mert én… én nem vagyok elég erős, hogy itt tartsalak. Te… te fantasztikus vagy, biztos, hogy találsz valakit, aki jobb nálam. Nem érdemlek meg egy olyan tökéletes valakit, mint te. Nem érdemlek senkit...

Kris Byun Baekhyun-ra gondolt. Ő nem tökéletes, mert ember. Az emberek nem tökéletesek, és Kris sem az. Semmi vagy senki sem tökéletes ezen a világon.

Ha Kris tökéletes lenne, az hogy Tao elküldi, nem fájna neki ennyire.

A világa véget ér és lassan neki is vége lesz.

Kris addig tartotta tao-t, míg meg nem nyugodott, majd Tao az ágyába hívta talán utoljára. Tao sírt álmában, Kris pedig letörölgette könnyeit egy apró zsebkendővel, hisz csak ennyit tehetett.

 Az utolsó csókra, mit Tao homlokára adott a végéig emlékezett Tao hajának ragyogása és bőrének melegsége mellett. Bizonytalanul lélegezte kifele a meleg levegőt Kris arcára, mit Kris beszívott és addig őrizte, míg tudta. Annyi mindent meg akart őrizni Tao-ból, amennyit tudott.

Az éjszaka közepén Tao felébredt és Kris-t kereste a sötétben, kezeivel arcát érintve. Kris közelebb ment és egy újabb nedves csókot adott neki.  – Ők... reggel jönnek, hogy elvigyenek – mondta Tao, miközben kezeit Kris nyaka köré fonta.  – Sa-sajnálom...

-          Ne aggódj értem. – mondta Kris, miközben hallgatta Tao nyöszörgését. A robotok nem halnak meg. Az emberek kik összerakták, nem ismertették meg vele a meghalás és a születés fogalmát. Átprogramozzák és szétszedik, mind bármelyik másik gépezetet. A művelet nem fájdalmas, de a robotnak, kit megérintett az emberség, az érzéstelen halál brutális. Napkeltéig csókolóztak, mikor a kismadár Tao ablaka előtt bele nem kezdett dalába.

Tao Kris-en csüngött, míg a csengő meg nem szólalt, melyre egyikük sem várt. Tao emberi mivoltának súlya nehezedett Kris-re és tovább sebezte lelkét, de ha valaminek el kellett jönnie, akkor Kris nem futott el előle.

Inkább kinyitotta az ajtót.

-          WF112? – kérdezte a hosszú kabátos férfi tág szemekkel. – Te vagy az, akit visszaküldtek?

Kris bólintott.

-          De… de miért?

Percekkel később Tao is kibotorkált szemeit dörzsölgetve. Ránézett a hosszú kabátos férfira, és lágy, bánatos hangon kérdezte: - Ugye.. ugye találni fogsz neki egy jobb  otthont? Valaki jobbat nálam?

A hosszú kabátos férfi Kris-re nézett; Kris pedig csukott szemmel bólintott.

-          Oh, igen. Persze. – válaszolt a férfi Tao-nak, miközben vállaira tette kezét. – Ne aggódj! WF112-t gyorsabban el fogjuk ismét adni, mint ahogy gondolnád.

-          Oh… tudna adni nekünk még egy percet?

Kris harmadszorra is bólintott, mire a hosszú kabátos férfi becsukta az ajtót és a másik oldalon várakozott.  – Én.. én nem tudom, mi mást mondhatnék neked, csak… - nézett végig Tao Kris arcán. – Köszönöm. 

-          Nekem kellene megköszönnöm. – mondta Kris hirtelen.

Csak nézték egymást, teljesen elfeledkezve a szavakról.

Tao úgy nézett rá, mintha mondani akarna még valamit, mikor hirtelen kopogtattak az ajtón. – Vi..Viszlát – mondta Tao halkan, miközben szemeibe ismét könnyek gyűltek.

Kris keze megremegetett, alaplapja kikapcsolta beszélőképességét. Csak bólintani volt képes, és remélni, hogy Tao megérti Kris miért hálásabb neki, mint bárki másnak.

A hosszú kabátos férfi, vagyis Jongdae, ahogy Kris rendszere korábban azonosította, ismét kinyitotta az ajtót és elmondta Krisnek, hogy lassan indulniuk kellene, mert az üzlet koreai kirendeltsége messze van. Kris engedett.

Mikor Tao lakásának ajtaja utoljára is becsukódott, hallották, hogy valami a földre zuhan, majd szívszorító zokogás tört át a falakon. Jongdae megfogta Kris kezét és kivezette az épületből, mielőtt visszamenne.

-          Én ezt nem értem. – mondta Jongdae, miközben kinyitotta kamionja csomagtartóját. Bent egy töltőhenger volt Kris számára, és ez volt az utolsó tárgy, mit láthatott, mielőtt átprogramozzák.  – Te voltál a tökéletes példány. – mondta magának Jongdae, miközben felkészítette Kris-t az utazásra, kinyitva egy billentyűzetet, mellyel beírta a szükséges adatokat.  – A tökéletes darab, tökéletes arccal és tökéletes tudással.

Miután Kris-t bekötözte, Jongdae beütötte a kódot, mely felülírja Kris merevlemezét, majd újra megjelent minden gátlása. Karjai megremegtek, menekülni akart és visszafutni Tao-hoz… de Tao volt az ok, amiért Kris itt volt. Tao nem akarta őt többé. Kris nem tudta ezt elfelejteni. A töltőegység bezáródott, Jongdae az üveg mögül intett Krisnek, majd leugrott a csomagtérről.

Mikor Kris-t ellepte a sötétség, előjöttek gondolatai. Mindennél tisztábban látta Tao arcát lelki szemei előtt. Érezte csókjának melegét, és szívének dobogását, mint mikor Kris álmában a karjaiban tartotta.

Újra átélte az első napot, mikor főzni tanult, az éjszakát mikor Tao megsérült Kris pedig az egész éjszakát azzal töltötte, hogy mindent megtegyen neki, hogy ne szenvedjen. Az utolsó csókra gondolt, mit Tao-nak adott, Tao ízére szájában, testének remegését ujjai alatt. Eszébe jutott a „randijuk”, és azok a napok, melyeken a gyerekeket figyelték és mosolyogni tanult tőlük. Tao kezére gondolt sajátjában, ahogy egybefonódtak kezeik és ujjaik, miközben Seoul utcáit járták.

Tao olyasvalakit akart, aki csak rá figyel, csak őt szereti. De ő nem valamit, vagy valakit akart: neki ember kellett. Kris nem volt elég jó. Kris vallomása, csókjai, érintései nem voltak elegek egy olyan embernek, ki fájdalmasan bele volt zúgva egy másikba. Kris soha nem volt olyan Tao-nak, mint Baixian-ge volt, és még most is, a vég előtt Kris azt kívánja, hogy Baixian ott lesz neki.

Mégha nem is kedvelte, amiért Tao túl sok figyelmet fordított rá, Kris csak Tao boldogságát kívánta. Nem akarta, hogy Tao hátralevő életében sírjon valami miatt.

Remélte, hogy Tao talál valaki sokkal emberibbet, aki jobban szereti annál, amennyire Kris tette, habár Kris tudta, hogy ez lehetetlen.

Utolsó gondolata is Tao volt, mikor elvörösödött, miután megkérdezte Kris-t, hogy milyen az íze.

Később, mikor Jongdae a laborban kihúzta Kris-t a töltőhengerből, meglepetten vette észre, hogy valami nedvesség folyik végig Kris arcán.

Nem gondolta volna,hogy a robotok tudnak sírni.